A Csarnok negyed arcai: interjúk
Norbi
Norbi Héhalomban nőtt fel, jelenleg Máltán él. Előtte sokáig a Csarnok negyedben lakott, sőt, egy idő után csak a VIII. kerületben volt hajlandó lakást bérelni, olyan erős kötődés alakult ki benne a környék iránt. Józsefvárosban gyakran bontanak le vagy építenek újra épületeket, ilyenkor sokszor válnak láthatóvá a csupasz tűzfalak. Norbi ezeket a tűzfalakat ábrázolja nagyméretű, részletgazdag festményein, amivel többek között a városrészben végbemenő folyamatos változásokra kívánja felhívni a figyelmet. Örülne annak, ha a Csarnok negyedben különböző kulturális műhelyek összeállnának, amelyek valódi közösségként működhetnének. Egyik kedvenc helye a Rákóczi étterem, ahová bármikor szívesen betér egy sörre vagy rántott húsra.
„De ezt komolyan mondom, hogy az összes útvonalat bejártam. És szó szerint, mintha kinyomtatnád a térképet, és egy ceruzával az összes utat ilyen kígyóvonalakban berajzolnád. Nekem az rendszeres gyakorlatom volt itt a Csarnok negyedben, vagy a kerületnek a különböző részeire fókuszálni, és szisztematikusan végigjárni az összes utcát, és keresni, hogy hol vannak jó kompozíciók, fotóztam is közben…”
„Bennem volt ez a törekvés, hogy akkor valahogy a 8. kerülettel kéne foglalkozni művészileg (...) Tényleg igaz az a mondás, hogy a téma az utcán hever, és csak ki kell nézni az ablakon… kinéztem és lefestettem a háztetőket, amit a Déri Miksa utca 4. emeleti műtermemből láttam. (...) ezek az épületek, ezek a háztetők, meg tűzfalak hordoznak magukban egy ilyen köznapit, ami annyira nyilvánvaló, hogy észre se veszed, hogy mennyire gyönyörű, de ha például a festészettel, ráfókuszálod a figyelmet, akkor az utána széppé, meg értékké válik.”
„Az egyik legfontosabb kérdés az a dzsentrifikáció kérdése. Nagyon boldogok vagyunk attól, hogy épül, szépül a kerület vagy ez a városrész, de ez az egész a társadalom szempontjából tulajdonképpen semmit nem jelent, mert csupán arrébb mozgatjuk a társadalmi rétegeket, de a társadalmi mobilitás nem az, hogy embereket arrébb költöztetünk, hogy a szegényebbek elköltöznek és a gazdagabbak beköltöznek. (...) Figyeltem az elmúlt évek alatt, mert nem tudtam nem figyelni. Tudod, hány olyan foghíjtelek van, ahol a tűzfalakat megfestettem és azóta be lettek építve? Kb. napra pontosan tudom megmondani, hogy mikor lettek készen ezek az épületek…”
„Szerintem izgalmas lenne, ha mondjuk kulturálisan a különböző műhelyek összeállnának. Nagyon sok van a kerületben. Szerintem tök izgalmas lenne, hogyha lennének igazán nagy közös tereink, nem haveri társaságok, nem klikkek, hanem bandák. Talán a VIII. kerületben élő, dolgozó, vagy kötődő művészek egy pillanat alatt olyan társadalmi bázist tudnának létrehozni, hogy akár még eredményeket is lehetne elérni, azt hiszem.”
Fotók: Hecker Sára