A Csarnok negyed arcai: interjúk
Blanka
Blanka Szombathelyen született, majd több belföldi és külföldi kitérő után érkezett meg Csarnok negyedi lakásába, ami szerelem volt első látásra. Itt lakik kislányával, akivel az egyik kedvenc programja, amikor reggel együtt bringáznak vagy kéz a kézben sétálnak a suliba, és nagyokat beszélgetnek. A negyedben sok kedvenc helye van: a csarnok, a Csiga kávézó, a Verkstaden ruhaüzlet, régen a Kék Ló kocsma, és a saját erkélye. Egyik szívügye a Rákóczi téri csarnok felvirágoztatása, 2015-ben egy külön Facebook oldalt is létrehozott erre a célra. Azóta is ezt tartja az egyik legfontosabb ügynek a környéken, amiben több interjúalanyunk is kifejezte az egyetértését.
„Mikor 18 évesen először ideköltöztem a fővárosba, akkor egész Budapesttől nagyon féltem. Kisvárosból jönni nagyon más. Nagyon sok az ember, fura emberek, mindenfélék. Kisbicskával a zsebemben közlekedtem, ami egyébként visszatekintve teljesen nevetséges. Persze a nyolckernek megvolt a híre mindenhol, kicsit tartottam is tőle, de nagyon rácáfolt nálam.”
„Szerintem öt-hat éve már VIII. kerületinek érzem magam. (...) Lassan leesett, hogy nekem tényleg van itt egy lakásom. Ki tudok ülni az erkélyemre. A legjobb spot. Fantasztikus nagyon, hogy van egy erkélyem, hogy van itt egy kis saját terem, ismerem már az embereket, nem idegen a környék. Jelentős változást hozott, amikor elkezdtem bringázni, és akkor megint egy plusz szövet jött rá erre az egészre.”
„Szerintem a foghíjtelkekkel mindenképp kellene valamit kezdeni. És nem újabb parkolókra gondolok, hanem funkciókat adni hozzá, amíg üresen állnak.”
„Ha már Csarnok negyed, akkor nekem ez baromi nagy kérdés, hogy mit akarnak ezzel a csarnokkal kezdeni, mert erről viszont nem lehet tudni semmit. (...) Miért nem lehet például kapásból kihozni a csarnoknak egy részét ide a Rákóczi térre? A csarnok folytatásaként miért nem lehet itt például virágokat árulni, termelőket hívni? Jó, hát nem sajtot a tűző napon, de miért ne lehetne megnyitni ezt az egészet, nyíltabbá, láthatóbbá tenni és ösztönzőbbé?”
Fotók: Erdei Krisztina